Magamról

Mikor életemben először eszméltem, zöld-fehér emberek vettek körül,meg gyógyszerszag. Nem pedig széna és lócitrom. Azonnal gondoltam, hogy Fehérlófia már nem lehetek, legfeljebb focista. Aztán később kiderült, hogy az sem. Szívtam magamba a sok anyatejet és szépen cseperedtem. Mikor már nagy voltam és erős, kéréssel fordultam az anyámhoz.

-Ide figyeljen édesanyám! Elmennék szerencsét próbálni! Csomagoljon nékem hamubansült pogácsát és italt az útra!

Így is lett. Minden reggel 6-kor ott csücsültem az óvoda bejáratánál. Aztán ahogy telt az idő, úgy szerettem volna többet látni a világból. El is indultam hát. Mentem, mendegéltem míg szerelmes nem lettem a másodikos napközis tanító nénibe. De Őt ez cseppet sem érdekelte. Igy hát mentem tovább. Telt múlt az idő. Hosszú utat tettem meg, megannyi tapasztalatot gyűjtöttem. Mindenféle iskolába jártam, ahol ugyan sok minden nem ragadt rám, de legalább jártam. Eközben nagyra nőttem és megvettem az első borotvakészletemet.

Ahogy katona érett lettem, rettenetes nagy hírnévre tehettem szert. Erre abból következtetek, hogy amint besoroztak az összes orosz katona elhagyta az országot. Akkor ismét elgondolkodtam: -Vajon mégis én vagyok a Fehérlófia?- S, mert az egész katonásdi okafogyottá vált, hát leszereltem. Rögtön utána valami misztikus erő Budapestre vezetett. Itt kezdtem el azzal foglalkozni, amiből ma is élek. Számítógépes grafikus lettem. Vagy mi.

És még ma is élek, ha meg nem …

Néhány konkrétum:
Nagy Zoltánnak hívnak, 1973-ban születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat is ott végeztem.
1995-től Budapesten élek és dolgozom.

Jelenlegi munkahelyem ez.