Az átkosban sem mindenhol uralkodott az ötlettelenség. Például itt ven ez a leporello. Esetleg tudja valaki, hogy mi ez?

Update!:

Elárulom a nagy titkot.:) Ez egy óvodásoknak kiállított balesetbizosítás. Ha egy balesetben nem a mászóka görbült hanem a gyerek, akkor az ÁB (Állami Biztosító) jattolt. Az enyém volt még a 79-80 -as tanévből. Szépen megörzött darab a hátulján jópofa képes útmutatókkal a NAGYBETŰS élethez.

Éppen a tornácon ültünk és a végrendeletet véglegesítettük.

-Felajánlom a hájamat tepertő sütése céljából.-mondta Márton, majd szívott egyet a pipán.

-És a zsír?-kérdeztem.

-Azt tegyék kis üvegekbe és szép cimkével ajándékozzák el. Pirítóssal, lilahagymával igen ízletes. Bár én még sosem próbáltam.

-Soha?

-Soha. Vegetáriánus vagyok.

-Családi körben rendszeresen megünneplik a Márton napot?

-Csak egyszer, de akkor hulla részegre isszuk magunkat.

Ezt eredetileg nem ma akartam posztolni.

Vidéken a cifrábbnál is ciffrább locsolóversekkel járják a fiatalok a lányos házakat. Valami ilyesmit kell elképzelni (a tizennyolcplusszos részeket kipontoztam):

……………………..,

………………………!

………………………,

meg szabad-e……..?

Most egy régi történetet mesélek el nektek, a híres Virágprofesszorról.

Virágprofesszort nem hívták mindig így. Az igazi neve: Sétáló Jónás, de ma már csak kevesen szólítják valódi nevén. Mikor nem dolgozik, sétál a környező réteken, és az erdőket járja. Jól ismeri a környéket és az állatokkal is remek barátságban van. Szeretik is, mert télen, mikor kevés az élelem, eteti őket. Hálából nyáron hoznak neki mindenféle erdei gyümölcsöt: epret, szedret, málnát, sőt még áfonyát is. Minden délután uzsonna előtt felveszi kabátját, kalapját, megigazítja a pofaszakállát – mely olyan, mint James Onedin kapitányé, csak annál sokkal őszebb –, így indul barátait meglátogatni. Tovább… »

Békakirályfi 

Hol volt, hol nem volt, réges-régen volt egy királyság. Volt a királyságnak egy királya, mert királyság volt. Annak a királynak meg volt három fia. Ez a mese a legkisebbről szól, a többi sorsa most nem fontos. Tovább… »

Ezzel a néhány sorossal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ünnepekre meglehetősen hideget jósólnak a meteorológusok. Csak csínján a hagyományőrzéssel!

Hétfő reggel délelőtt tíz,
Kerti csapnál loccsan a víz.
Manci szalad ide-oda,
sikítástól csillog foga.
Azt kérdik hogy:- Hol a nyuszi?
S, lőn kezdődő tüdőgyuszi.

Sétáltam és hopp, megcsúsztam, hanyatt estem. Kapálóztam, forgolódtam a hideg, puha hóban, mint egy cserebogár. Mikor felkeltem, észrevettem, hogy Jézuska lenyomat lett a hóban. Két dolog lehet: én egy angyal vagyok? Vagy ráfeküdtem a Jézuskára?

Ez egy régi képeslapom részlete, ezt is a galériában lehet majd megtalálni.

Minden évben egyszer, december hatodikán feltehetünk néhány kérdést a Mikulásnak. Persze, ha elég éberek vagyunk és éjszaka türelmesen virrasztunk. Nekem is akad néhány kérdésem. Bízom abban, hogy nem fogom húzni a lóbőrt, mikor jön a mikulás és meg tudom lepni, amikor beesik a kéményen.
A kérdéseim:

1. Mikor még nem volt szánja, meggyszedőlétrával mászott a háztetőkre?

2. Tudjuk, hogy minden jó gyerek kikészíti a pohár tejet az asztalra, mert jól esik neki, mikor megpihen a hosszú út során. De ugye, ha hazaért az Északi sarkra, legurít egy nagy korsó sört?

3. Igaz, hogy szarvas trófeákkal van kirakva a nappalija?

4.Nem unja már a pirosat?

5. Azt beszélik, hogy mikor a szán átlépi a hangsebességet, a Mikulás sapkájának a bojtja felrobban, és a lehulló pihékből lesz a havazás. Mi igaz ebből?

6. Nekünk nincs kandallónk. A páraelszívó is jó lesz?

És még azt is meg akarom kérdezni, hogy mikor borotválkozik, akkor ő is felteszi a jobb lábát a kád szélére? De eszembe jutott, hogy ő nem borotválkozik, ezért mégsem teszem fel a ezt a kérdést.
Több dologra is kíváncsi lennék, de ha sokáig tartanám fel, akkor sok gyerek maradna hoppon.

Történt egyszer, hogy jöttek az UFO-k mert el akarták foglalni a földet. Igen ám, de volt egy iszákos és bátor hazafi, aki megakadályozta ebben őket. Fogta magát, csomagolt magának friss hűtött folyékonykenyeret, felvette a bukót a buksijára és nyomába eredt a veszedelemnek. Nem akadt olyan ügyes pilóta földön s égen mint Mr.Bottle. Aki körül azért nem repdestek muslincák mert azokból is pálinkát főzött. A nagy csatában egymaga lelőtt vagy száz UFO-t, és még a FŐUFO-t is elintézte. Büszke is volt rá a világ, még az elnök is aggatott rá plecsnit. Hős lett, jól meg is ünnepelte néhány üveg frissen főzött szesszel. Ezek után már úgy ragadtak rá a nők, mint a kosz. És még boldogabban élt, míg meg nem halt.

Most azt mondom el nektek, hogyan lehet macskával – három egyszerű lépésben -megállapítani, milyen idő várható. Valami olyasmi, mint a béka és a befőttes üveg esete, de mégis egy kicsit más.
Tehát lássuk:

1. Fogjuk a macskát és egy határozott mozdulattal hajítsuk a tőlünk néhány lépésre található szúnyogháló ajtóra. Ne ijedjünk meg, nem fog leesni.
2. Számoljunk el tízig.
3. Értékeljük ki az eredményt. Ha a macska fenn csimpaszkodik még a szúnyoghálón, akkor ki akar menni: tehát jó idő várható. Ha viszont nem lóg rajta, akkor ne tervezzünk családi tollaslabda bajnokságot a réten.

Az isten az egy biológus lehetett, aki őssejtekből állított elő mindent. Mert az őssejtekből sok minden előállítható. A mackók születésénél is valami őssejt dologról lehet szó. Mert tudniillik ami ősi, az szőrös. A mi őseink is szőrösek voltak. Szőrös dolgokból pedig csak szőrös dolgok születhetnek. Én is szőrös vagyok, csak borotválkozom. Később aztán lettek a mackók és a játékmackók. A játékmackók abban különböznek az átlagos mackóktól, hogy színesek és sokkal több varrás található rajtuk. Ez úgy lehetett, hogy isten egyszer beleejtette a petricsészébe a hímzett ruhazsebkendőjét és ott belediffundáltak a zsebkedő génjei a mackó génjeibe. De ő ezt nem vette észre, csak mikor már késő volt. Tehát elmondható az a megállapítás, miszerint: az a mackó amelyiken varrás található, egy genetikai fércmű.

A gombszemekről nem tudok semmit.

Miért ilyen színes?

Én vagyok a tuti festő,
az ihletem soha meddő.
Felveszem a kalpagot,
s téma után talpalok.
Megyek, megyek, mendegélek,
erre nézek, arra nézek,
hamar meglátom a szépet.
Leány áll a domb oldalon,
haját szél fújja, de nagyon.
Szemében a szempillája,
arcára fagyva nyála.
Piros a kabátja, kék a szoknyája,
de mégsem pingálom a vászonra.
Túl csiricsáré és giccses a hölgy,
miért nem inkább liba…zöld?

Itt vannak köztünk. Most is figyelnek. Állandóan valami újabb csínyen törik a fejüket. Hogyan? Ti még soha nem láttátok őket? Még nam találkoztatok az Általános Munkahelyi Manókkal?
Akkor ti szerencsések vagytok. Én hétköznap reggel már előre is félek, mi vár rám a munkahelyemen. Ott kuncognak mindenütt. Az asztal alatt, a bögre mögött, a ceruzatartóban. Válogatott gonoszságokon törik a fejüket. Azért nem haladok a munkámmal, mert állandóan keresztbetesznek. Elviszik a radírt, kiöntik a teát, összefirkálják a rajzaimat. Még a Nagybetű gombot is meglovasították a billentyűzetemről. Én meg csak magyarázkodom a feletteseimnek, hogy miért kések a munkával. Ráadásul bolondnak is néznek, mert folyton idegesen morgok és a levegőbe csapkodok, ugyanis mások előtt láthatatlanok. Mindegyik egyformán néz ki, hogy jól megkavarjanak. Egy szélmalomharc itt az életem. Mikor hazafelé indulok, jól átnézem a holmijaimat, nehogy véletlenül hazavigyek egyet közülük. A nejlonszatyor a gyengéjük. Abban szeretnek a legjobban utazni, mert csörög.
Vigyázzatok! Mert ahol egyszer megjelennek, onnan soha többé nem lehet eltüntetni őket!